ISO - OSI referencia modell
(kiegészítő anyag)

A nyolcvanas évek elején a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) elismerte egy olyan hálózati modell szükségességét, amely segítségével a legkülönbözőbb gyártó cégek termékei gond nélkül kommunikálhatnak egymással. A modellt ISO OSI (Open System Interconnection- nyílt rendszerek összekapcsolása) hivatkozási modellnek nevezték el. Mivel nyílt rendszerek összekapcsolásával foglalkozik - azaz olyan rendszerekkel, amelyek nyitottak más rendszerekkel való kommunikációra. Az OSI referenciamodell, kompatibilitási törekvéseinek köszönhetően, rövid idő alatt a számítógépek közötti kommunikáció elsődleges szabványa lett, s ma is a legjobb eszköz a hálózati technikák bevezetéséhez, tanulmányozásához.

A rétegek

1.Fizikai réteg (physical layer): A fizikai réteg a bitek kommunikációs csatornára bocsátásáért felelős. Biztosítania kell, hogy az adó oldalon kibocsátott egyet a vevő is egyként értelmezze. Tipikus kérdések a következők: hány voltnyi feszültségkülönbség ábrázolja a logikai egyet, a nullát? Hány mikroszekundum hosszú legyen 1 bit? Egyidőben lehessen-e mindkét irányban adatátvitel? Hogyan épüljön fel, illetve bomoljon le a kapcsolat? Ide tartoznak a szó szoros értelemben fizikai megvalósítások: hány tüskéje legyen egy hálózati csatlakozónak, milyen funkciókkal legyen felruházva? A tervezési kérdések a mechanikai, elektromos, interfészekkel, valamint a fizikai közeggel kapcsolatosak. Ezek hagyományosan villamosmérnöki feladatok.

2.Adatkapcsolati réteg (datalink layer): Az adatkapcsolati réteg alapvető feladata az, hogy egy tetszőlegesen kezdetleges adatátviteli eszközt olyan adatátviteli vonallá transzformáljon, amely a felette lévő, tehát a hálózati réteg számára átviteli hibától mentesnek tűnjön. Ezt úgy valósítja meg, hogy a küldő fél a bemenő adatokat adatkeretekké tördeli, a kereteket sorrendhelyesen továbbítja, majd a vevő nyugtakereteit feldolgozza. Mivel a fizikai réteg csupán a bitfolyam adásával, valamint vételével foglalkozik, ennek a rétegnek a feladata az adatkeret határok létrehozása, felismerése. Ezt speciális bitmintáknak a keretek elé, illetve mögé helyezésével éri el.

3.Hálózati réteg (network layer) :  A hálózati réteg a kommunikációs alhálózatok működését vezérli. Legfontosabb feladata a csomagok útvonalának meghatározása a forrás-, és célállomás között.
4.Szállítási réteg (transport layer) : A szállítási réteg alapvető feladata, hogy adatokat fogadjon a viszonyrétegtől, kisebb darabokra vágja szét azokat (ha szükséges), majd adja tovább a hálózati rétegnek és biztosítsa, hogy minden darab hibátlanul megérkezzék a másik oldalra.

5.Viszony réteg (session layer) : A szállítási réteg a viszonyrétegnek, így végső soron a hálózat felhasználóinak nyújtott szolgáltatás minőségét is meghatározza. A szállítási összeköttetés legnépszerűbb típusa a hibamentes, két pont közötti csatorna, amelyen az üzenetek az elküldés sorrendjében érkeznek meg.
6.Megjelenítési réteg (presentation layer) : A megjelenítési réteg olyan feladatok végrehajtásáért felelős, amelyek elég gyakoriak ahhoz, hogy általánosan megoldhatóak legyenek, ahelyett, hogy a felhasználók esetenként külön-külön oldják meg azokat. Az alsó rétegektől eltérően, amelyek csak a bitek megbízható ide-oda mozgatásával foglalkoznak, a megjelenítési réteg az átvivendő információ szintaktikájával és szemantikájával foglalkozik.

7.Alkalmazási réteg (application layer): Az alkalmazási réteg széles körben igényelt protokollokat tartalmaz. Egy másik  alkalmazási rétegfeladat az állománytovábbítás. A különböző állományrendszerek különböző névkonvenciókkal rendelkeznek, ha a két különböző rendszer között mozgatják az állományokat  szinkronizációs problémákkal kell megküzdeni. Az állománytovábbításon kívül ehhez a réteghez tartozik még az elektronikus levelezés, a távoli munkabevitel, a katalóguskikeresés  is. (2)

 

Forrás: http://vili.pmmf.hu/jegyzet/diplom/1997/nagyz/bevez.htm